Loki Laufeyson

Alibi:
„Melegség, az otthon békéje árad ezekből a falakból, ám hozzám nem ér el, mert az én lelkem jég, a húsom hó, bőröm deres csillogású fagy. Nem az én otthonom ez, sosem volt, s már sohasem lesz. Miért vagytok hát oly’ csalódottak? Tudatlanságotokban sem tartottatok soha közületek valónak, féltétek mágiámat, taszított titeket valami megfogalmazhatatlan és megmagyarázhatatlan. Thor árnyékában megbújva eveztem át a hosszú éveken itt, Asgard végtelen szikláin, erdőin.

Második fiú vagyok, voltam, és lettem is volna még századokig, ezredekig, a világok idejének végzetéig. Miért tűrtem volna? Álnokságról és ármányról szónokoltok, mikor szátokra veszitek nevemet, ám nem sokkalta nagyobb képmutatás, mit ti műveltek? Különösen te, Odin.. Apám, mindenek atyja és ura, te, ki befogadtál egy gyermeket, fiadként szeretni mégsem tudtad soha. A jégóriás Laufey fia sosem lesz vér a véredből, hús a húsodból, tudtad ezt, Odin, tudta ezt a mindenség ura, gyáván kihátrálva a felelősség alól azonban hűtlenséget és csalárdságot kiáltasz.”

Loki Jotunheim szülötte, a jégóriás Laufey és Farbauti gyermekeként jött a világra, a nagy Háború idején, mely Asgard és Jotunheim között zajlott, s melyben Odin, Mindenek Atyja győzedelmeskedett Laufey felett. Farbauti elmenekült. A magára maradt Lokira Odin talált rá a harcmezőn. Abban, hogy befogadta, csak részben játszottak szerepet olyan szentimentális érzelmek, mint a részvét vagy sajnálat, tetteinek sokkal gyakorlatibb indíttatása volt: figyelni és kontroll alatt tartani a fiút, hogy az később ne vonuljon Asgard ellen bosszúvágytól elvakultan. Saját elsőszülött fiúkkal együtt nevelték fel feleségével, mégis, Odinban a kezdetektől fogva távolságtartás élt a gyermek felé, még ha igyekezett is mindezt a lehető legkevésbé feltűnő keretek közé szorítani. A fiatal, egyre cseperedő Loki az évek előrehaladtával kezdte felismerni a különbséget Odin szavai közt, melyeket bátyjához Thorhoz intézett és amelyeket hozzá. Megfelelni vágyás lángolt fel benne, hogy túlszárnyalja Thort atyjuk szemében, s minden lehetséges módot megragadott erre. Azonban tény, hogy Thor és Odin fizikai erejének határtalan nagyságához nem érhetett fel, emiatt az asgardiak körében nem is tett szert különösebb tekintélyre. A gyenge, Thor nyomában járó, vékony fiúcska, aki oly különböző, mintha nem is e világnak gyermeke lenne.
Ám amíg a villámok istene testi erejével kérkedett, szomjazta a háborút, meggondolatlanul és ostobán futott ösztönei után, addig Loki csendesen várt.

Mérlegelt, gondolkodott… csavaros észjárásával hamar messze az udvar népe előtt járt. Az ázok nem egyszer neki köszönhették győzelmüket, feltéve, ha Loki érdekei is Asgard dicsőségét kívánták, s sokáig, hosszú századokig, évezredekig így volt ez. Minden trófea, minden diadal Thor nevét zengte, Odin büszke pillantása csak és egyedül vérszerinti örökösére vetült – Loki az ismeretlenségbe burkolózva tervezett. Féltékenység, düh és harag gyűlt a lelkében, várva, hogy erőt merítsen mindebből.


„Ó, ha tudnátok a szavaknak valódi erejét, az igék hatalmát – mert az én szavam tőr, amely a csontvelőig fúrja magát, felhasítja a lelket, ahogy annak idején az elejtett vadat nyúztuk.”

A mágia találta meg őt. Odin vigyázta minden lépését, nehogy felismerje képességét ezekre az Ázok számára is ősi tanokra. De Mindenek Atyja sem akadályozhatja meg azt, ami a teremtés kezdetétől meg van írva a csillagokban. Amikor Loki először teremtett lángnyelveket, fellobbantva ezzel Thor lakhelyét, Odin mérhetetlen haragra gerjedt, s megtiltotta a fiúnak, hogy mágikus képességeit használja. Loki azonban felismerte az aggodalmat Mindenek Atyja utasításában, s tanult belőle – erősödj, használd, tanuld és fejleszd, de ne tudja meg senki, amíg el nem jön a pillanat.

Megtalálta a saját útját, hogy tehetségét miként tudná teljesen kiaknázni. Jégóriásoktól örökölt destruktív természete lassacskán úgy kapott lángra, mint a száraz fa forróság idején. Thor egyszerű gyermekcsínyeknek gondolta, nem ritkán ő maga is részt vett megvalósításukban, nem tűnt fel neki szeretett öccse miként fajul tovább az érdektelenség posványában. Nem vette észre az elejtett félmondatokat, Loki komor pillantásait, melyekkel illette, szertelen gyerek módjára csak azt látta meg, mely közvetlenül a szeme előtt volt, de még azoknak sem értette a hátterét. Így a fiatalabb testvér gyakorta és könnyedén tudta belehajszolni olyan meggondolatlan cselekedetekbe, melyek miatt Odin később tajtékzott asgardi palotájának falai között. Hiába várta azonban Loki az ellenkezőjét, Mindenek Atyja újra és újra megbocsátott fiának, míg őt a legapróbb kihágásért is keményen büntette.

Cselszövéseinek egyik legemlékezetesebbje volt az, mikor megpillantván Theoric újdonsült, Vanír jegyesét, azonnal magának akarta tudni, az alacsony, félig a törpök nemzetségétől származó Sigynt. A nő azonban határozottan visszautasította közeledését. Loki viszont elhatározta, hogy nőül fogja venni a lányt, így elkábította a házasságára készülődő Theoricot, hogy alakját felvéve ő maga álljon Odin elé Sigynnel. A ceremóniát követően leleplezte kilétét felesége előtt, aki ahelyett, hogy Odin javaslatára elhagyta volna az istent, a hűséget választotta.

Fáradozásai hosszas, kitartó próbálkozás után megtérültek, Odin Midgardra száműzte Thort, bár a jotunheimi csata mást is hozott magával. Felismerést, hosszú, kínlódó évek egész sora nyert értelmet abban a pillanatban, mikor a jégóriás megragadta a karját. A cselszövés és kártékonyság istene azon a napon született meg igazából, akkor szakadt el asgardi gyökereitől, s nőtte ki magát fejedelmi árnyékká. S habár két ízben is vereséget szenvedett, egyszer ostoba bátyjától, másszor Midgard halandóitól, nem omlott össze. Asgard mágiával és törhetetlen fémmel körbezárt cellájában máig tervez, várja a megfelelő pillanatot és alkalmat. Neki van ideje. A ragnarök egyszer el fog jönni, meg van írva a csillagokban.



„Nem futok, nem rohanok. Ha akarom, perzselő lánggá változom; ha akarom, áramlat leszek, egy hal a sok közül, farkas a farkasok közt, szürke, sűrű bundájú, veréb, holló, egy hűvös fuvallat. A mágia erejét bírom, ősi igék suttognak a fülembe minduntalan, mit nekem Asgard pengéi!”

Indíték: Az ármány és hazugság istene, szavainak valós tartalma erősen megkérdőjelezhető tehát. Ki tudja, hogy Loki szája mikor szól igazat, s mikor szemfényvesztés csupán. A tévhitekkel ellentétben nem az a prorotipikus gonosz, amelyet a halandók ördögnek nevezett lénye képvisel, habár módszerei és elvei messze nem olyan emberségesek, mint az Ázoké. Loki egy gyakorlatias, ambiciózus jellem, aki követeli, majd ha nem kapja meg, akkor megszerzi magának a hatalmat és tiszteletet. Ravasz és körmönfont, általában mindig egy lépéssel mások előtt jár. A fizikai harctól, ha teheti, távol tartja magát, apró és aljas trükkökkel, mások által végzi be terveit. Mesteri érzékkel találja meg mások gyenge pontját, hogy lelküknek milyen fonalait kell megragadnia ahhoz, hogy úgy mozduljanak, ahogyan ő kívánja, épp ezért remek emberismerő és manipulátor. A becsvágy teljesen megmérgezte a lelkét, a másodhegedűsként, megbecsülés nélkül eltöltött sokszáz év bizony meghagyta nyomait személyiségén, amely származása miatt egyébként is fogékonyabb az erőszakra és az pusztításra. Nem függ semmitől, nincs veszteni valója, s ez teszi veszedelmes ellenféllé, ugyanakkor nem ostoba, sőt remek stratéga, így tisztában van azzal, hogy mikor kell visszavonulnia. Kegyetlenül, könyörtelenül kihasználja mások naivitását, hiszékenységét, kárörvendő és rosszindulatú isten. Nem ismeri a visszautasítást, ha elhatározza, hogy szüksége van valamire, addig nem nyugszik, amíg valamilyen módon meg nem szerzi magának. Folyton majdhogynem tökéletes kontrollt tart fenn maga felett, csak nehezen lehet kizökkenteni, ha pedig szerepet játszik, majdhogynem lehetetlen. Nagyon kitartó, céltudatos, ha erejét és képességeit nem rossz dolgokra használná fel, talán még Thort is túlszárnyalhatná, így azonban inkább amolyan inverz torzulása az Áz isteneknek.
Kapcsolata a S.H.I.E.L.D-el: Ostoba halandók, bár nem teljesen inkompetensek. Igaz, ez nem változtat semmin, egyszer még a kétségbeesés porába taszítom mind.

Családja: Odin, Alföðr (Father of All, Mindenek Atyja) – mostohaapa
Frigga, a házasság védelmezője - mostohaanya
Thor, God of Thunder, Avenger – mostohatestvér
Farbauti, jégóriás – anya
Laufey, a jégóriások egykori vezére – apa
Sigyn, a hűség istennője – feleség
Fenrir, a farkas – gyermek (Angrboda óriásnőtől)
Jörmungand, a világkígyó – gyermek (Angrboda óriásnőtől)
Hel, Helheim uralkodója, a holtak úrnője – gyermek (Angrboda óriásnőtől)
Ismert előfordulási helyei: Asgard, Vanaheim, Midgard, Jotunheim (változó)
Háttér: Ugyanazok a mesterek tanították, mint Thort. A mágia tudományát önerőből sajátította el – Odin, Mindenek Atyja tiltása ellenére.
Előzőleg elkövetett bűncselekmények: Nem igazán minősül bűncselekménynek egy, a szabadságba belekényelmesedett, elpuhult nép leigázása. Illetve annak megkísérlése, de ami késik, nem múlik.

Text by Sigyn, Coded by Gemma A.

LikeDislike