Sigyn kertje

Önmagam felemésztése egy igen fárasztó feladatnak ígérkezik. Egyedül járom egyelőre a világot. Marcangoló a gondolat, hogy mekkorát fordult a világ, miután kitettem a lábam Asgardról. Nem lett volna szabad magára hagynom... Minden percben ez jár a fejemben. De nem azért, mert azok ellen fordult, akik a sajátjainak vélték. Ó nem... Azért mert nem tudtam neki segíteni. Régen képtelen voltam neki kifejezni az érzéseim. Kellett a tér és az idő a gondolkodáshoz, hogy ne legyek folyamatosan Loki mellett. Hogy rájöjjek, hogy mennyire hiányzik, ha nincs velem. Fájdalmas leckém megtanultam.

De itthon is van sok minden ami leköti az elmém. A nővéreim cukkolása, anyámmal a kis marakodásaink... valamint a tanulás atyámmal. Ha van igazán jó oldala az itthonlétemnek, akkor az atyám. Kemény szigora és apai szeretete mindent megjavít, ami csak elromolhat az életemben. Egyet ugyan nem tud egymaga elintézni, de segíteni tud benne. Nem szívesen, de segít. Hiszen a legváltozatosabb szavakkal tör pálcát Loki felett, megveti és gyűlöli őt. Sokáig én is így éreztem, de... nem tudom mi történt. Beleszerettem.

Kényelmes léptekkel sétálok ki a könyvemmel a saját kis kertembe. Szinte mindannyiunknak van itt saját zöld területe, amit a maga ízlésének megfelelően alakít ki. Egy hely az elmélkedésre. Az én kertem nem épp egy szemvakítóan színpompás valami. Rengeteg itt a zöld, a virágok közül is csak a fehéreket engedtem be. Leülök a kert közepén magányosan ácsorgó, fedett kis pavilon padjára. Csak tudnám, hogy miért szeretnek a nővéreim mindig a kertek körül őgyelegni... Unalmas.

thank you april (myfairtardis)

Hangos csattanással ütközik a kalapács, és az üllőn lévő fém, szikrákat hányva kezd alakot ölteni. Bár még messze van attól, hogy bárki a csodájára járhasson, vagy éppen használják. Az is lehet, hogy a sarokban fog porosodni, a sok másik fegyver, vagy ékszer közt. Hiába már, hogy megannyi csodás dolgot létrehozott. Törp volt, és az egyik legjobb kovács az ismert világokban, hajtotta a vére, hogy egyre újabbakat, és jobbakat hozzon létre. Plusz, legalább nem azzal van elfoglalva, hogy válogatott módokat találjon ki Loki megölésére. A galád isten, aki csellel vette nőül a legnagyobb büszkeségét, és belevitte a saját, kis jelentéktelen törekvéseibe, hogy megszerezze a trónt, és minden mást, ami azzal jár.
- Már ennyi az idő!? Hogy tépné le a fejét egy jávorsárkány.- nem kell nevet mondania, aki netalán hallotta, tudja, hogy kire is célzott. De az idő elérkezett, ideje letenni a kalapácsot, és meginni a mai, jól megérdemelt sörét. Nem foglalkozik túlságosan azzal, hogy megtisztálkodjon. Porosan, kormosan indult el a műhelyéből. Karjain dagadnak az izmok, apró lábaival fürgén lépdel, haja izzadságtól csatakosan simul a fejére, és nagy igyekezetében fent hagyta a szemüvegét, ami védte a portól. Séta közben át akart vágni a kedvenc lánya kertjén, hogy gyönyörködjön benne. Nem ismerné be, de néha szeret idejönni, és pihengetni, befogadni a virágok illatát. Ám most máson akadt meg a szeme, szépséges leánya üldögélt egyedül. Szerencsére távol a férje káros hatásától, több se kell az apjának, odasiet hozzá, szélesen vigyorogva.
- Ej, Te leány, Szalma drágám. Miért azt a könyvet bújod? Nem akarsz inkább segíteni apádnak egy kis kovácsolásban? Legalább az a vékony karod megizmosodik egy kicsit.- mestertörp volt, de azért csak egy törp, enyhén nyers modorral.

Innen a kertből is tisztán lehet hallani, hogy atyám éppen mit ügyködik. Sőt, sokszor a szobámból hallom, ahogy a fém csattan a fémen. Mindig megmosolygom ezt. Ó, atyám... Évszázadról évszázadra csinálja ezt... Minden nap az alkotás hevének adja át magát. Bár a megszállottsága érthető, hiszen törp. Ezt a tulajdonságot örököltem tőle én is. Bár én a kovácsolás útján nem járok, inkább a mágiáén. Néha viszont eszembe jut, hogy mit gondolhat most apám felesége. Mert, hogy anyámnak például ugyan mindegy, hogy milyen kard készül, ha lesz mellé valami ékszer neki, az bizonyos. De van az az asszony, aki fiúkat adott neki... Lehet neki is úgy hiányozna a férje, mint nekem Loki? Vagy a háta közepére sem kívánja, amiért mi velünk maradt? Pontosabban velem...
Sandán pillantok fel. Ilyentájt szokott végezni atyám a dolgával, én pedig égek belül, hogy megtudjam, hogy mi okozza olykor a gyepemen a különös, acél- és vasforgáccsal telt nyomokat... Az itteni kovácsok mániásan sepregetnek munka közben, a vanírok esztétikai érzékét könyörtelenül tudja piszkálni, ha nem precízen tiszta minden kis pici terület. Ezze szemben van itt egy férfi, akit az sem zavar, ha anyám átkozza, amiért koszosan grasszál végig a folyosón. Szerintem attól csak még boldogabb lesz...

Lám, meg is van az elkövető. Apró vigyor fut végig az arcomon, ahogy a könyvemet nézem tovább, érzem apám jelenlétét. Fel sem kell néznem, hogy tudjam, hogy most végzett a kovácsolással és még éppen nem is jutott eszébe a fürdés. Ahogy hallótávolságba ér, mosolyogva emelem rá a tekintetem. Tudtam... Már jön is hozzám a széles vigyorával, mintha épp most nyelte volna le a napot.
- Pallérozom az elmémet, Atyám. De, nem most fejezted be a kovácsolást...? - húzom össze a szemeim. - Inkább csatlakozom hozzád egy sörre... Ha megengeded persze.
Szemtelenül nagyot vigyorgok a végére.

thank you april (myfairtardis)

- Bah, mindig ezek a könyvek, hát mikor lesz már így unokám? Szavamra, lágy tojásai vannak annak a hitvány férjednek?- jól érezhető a hangjából, hogy mennyire is megveti Lokit, de az, hogy a lánya férje, még nem jelenti azt, hogy visszafogja magát, ha beszél arról az istenről. Legszívesebben még köpne is egyet a földre, de azt csak azért nem teszi, mert itt a lánya, és ez az Ő kertje. Nem szennyezi be jobban.
- De biza, nem régen, hamarosan hazatérnek a bátyáid, talán egyikük használni is tudja valamire, amin most dolgozom. Ha meg nem, hát idővel csak találok valakit, akinek odaadhatom.- lenne is rá megfelelő személy, de inkább megtartja, nem akarja, hogy véletlen Loki kezébe kerüljön. Ám el is felejti Lokit, a lánya szavaitól felderül az arca.- Ez már beszéd, na gyere te lány, legalább a könyveid is jók lesznek poháralátétnek. És közben mesélhetsz apádnak, hogy mikor is lesz már unokám, na meg arról, mit akarsz csinálni amíg a férjed távol van… hála az égnek.

Becsukom a könyvemet lendületből, ahogy elkezdi fújni a régi nótát... Minden áldott nap, minden áldott alkalommal mikor lát engem, felmerül ez.
- Atyám... a férjem épp az ostoba asgardiak börtönében van. Amint kiszabadítottam, akkor már lehet szó arról, hogy unoka és ilyesmik...
Még türelmes a hangom, még... De hány száz év már, hogy atyám minden lélegzetvételével a férjemet korholja, amiért még nem született gyermekünk. Szerintem ő is nagyon jól tudhatná, hogy hosszú-hosszú ideig hallani sem akartam a dologról, de Lokiról sem igazán...

- Értem... Biztosan érdekelni fogja valamelyiküket az alkotásod, ha más nem, akkor anyám testőrségéből valakit. - szusszanok egyet. Hát hazatérnek a fivéreim, a tervek is felgyorsulhatnak. Nagyszerű hír végül is.
- Nono! Poháralátétnek nem használom a könyveimet, anyám szörnyen haragos lenne, ha bármelyiknek is baja esne... Tudod milyen kényes az ingóságokra. - kuncogok kicsit, ami morgásba fúlik a téma újbóli felemlegetése hallatán. Le sem tagadhatná apám, hogy öregszik.. De odaérünk végre a kinti ejtőzőbe, ahol már egy szolgáló vár készenlétben. Intek neki, hogy hozzon nekünk sört, majd leülök.
- Addig nem nyugszom míg nem szabad Loki. Nem nekem való ez a Vanaheimi élet. Úgyhogy szépen szövögetem a terveim a kiszabadítására... Neked milyen terveid vannak, Atyám? - emelem rá a tekintetem miközben meghozzák az italunkat.

thank you april (myfairtardis)

Látszik az arcán, hogy nagyon nem ínyére való ez a válasz. Szívja a fogát, csücsörít, a nyelve mozog a szájában, hol az arca bal oldala dudorodik ki, hol a jobb, vagy éppen az ajkai, egyértelmű jele a nemtetszésnek, és annak, hogy valami jó válaszon gondolkozik.
- Ha olyan ostobák, hogy kapták el?- elégedettség ült ki az arcára, hogy ilyen frappánsan tudott szólni.- Na de aztán ha kiszabadul, nincs terelés, és semmi, ha kell bezárlak kettőtöket egy szobába, és addig ki se engedlek, még nem lesz meg az a gyerek. Ismersz, ha akarom, bent maradtok, kovácsolok olyan láncokat, ami csak akkor omlik le, amikor már terhes leszel.- persze nem tenne ilyet, hiába komoly az arca. Dehogy zárná be a lányát, Loki az már más tészta, ha tehetné, akkor hagyná megrohadni Asgardban, de a lánya miatt nem teheti.
- Jaj, az a drága anyád, ideje lenne már találkozni, csak hát nehezebben meggy, mint gondoltam, ha valaki miatt nem ment volna tönkre az a fránya híd. Na mindegy, majd jó lesz valakinek, és nem kell aggódnod, Lokinak mást tartogatok, amivel majd ki tudod szabadítani.- mint aki citromba harapott, amikor ezeket mondta.
- Hál’ az égnek, hogy ebből csak keveset örököltél. De a fene se érti meg, olvasni? Minek az? Nem sok haszna van, én is tudok, és? Jó, el tudtam olvasni anyád leveleit, de csak ennyi.- játszania kell az erős törpöt, nem ismerné be, hogy néhanapján igen is szokott olvasni, de azt meg már főleg nem mondja el, hogy szemüveg is kell hozzá.
S’ megint témánál vannak, meg az ejtőzőbe, kell az a hideg sör, addig is felküzdi magát a székére.
- Még hogy nem való neked? Emlékszem, hogy milyen boldogan játszadoztál a kertekben, szerettél itt lenni. Csak van ez a fránya férjed, hogy sárgulna meg a foga, az tömte tele a fejed ilyenekkel. Bah… mégis milyen terveim vannak? Anyád leszedné a fejemet, meg a testvéreid is, ha hagynám, hogy egyedül csinálj ilyen ostobaságot, természetesen segítek.- karba fonta a kezeit, hátradőlt a széken, és magában morgott.

» Sigyn Alfriggsdóttir